A farkasmályi pincesor története hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Az elsõ pincéket az 1700-as években hadifoglyok vájták ki a Sárhegy andezittufa (láva és hamu) kõzetébõl. A pincesor eredetileg zárt pincesor volt, ezek legtöbbje présház nélkül, közvetlenül a sziklafalból nyílik. Ugyanakkor némelyiküket igényesebben alakították ki: a pincenyílás elé földszintes vagy kétszintes esztétikus, egyedi stílusú borházat építettek. A pincék átlagosan 25-30 méter hosszúak, szélességük 5-6 méter. A pincesor közepén állt a pincecsõsz háza, ahonnan vigyázta a pincéket. A pincesor a borkereskedelem egyik fontos központja volt, és egyben a mulatozások kedvelt színhelye.
A második világháború idején Gyöngyös lakosságának fõ része, 7-8000 ember talált Farkasmályban menedéket a harcok elõl. Ennek emlékére emelték a felsõ hídnál lévõ Máriácska szobrot.
A világháború után az államosítás sem kedvezett Farkasmály fejlõdésének. Csak néhány éve kezdenek újra visszaépülni a présházak és kezd visszatérni az élet e kis völgybe.
A Regélõ Borház pincéje 1834-ben készült. Az építtetõ Balla Antal gyöngyösi lakos, aki egyben a város fõ adószedõje volt. Szigorú foglalkozása dacára mindig barátsággal és jó borokkal várta a pincesorra kilátogatókat. A helybéliek Antusz bácsit farkasmályi remeteként emlegették. A Regélõ Borház présházát 1994-ben építette újjá jelenlegi tulajdonosa, Nagy Imre. Mûemlék jellegû építményként van nyilvántartva és védettnek minõsül.
A borház elõtt található platánfákat Balla Antal ültette. Nagy elõdünk sérülten megtalált márványtáblája a pince bejáratát díszíti.
Kedves Vendégünk! Az egykori heves harcok, nehéz munkák és féktelen tivornyák helyszínén kívánjuk, találja meg nálunk felüdülését zamatos borokkal, finom ételekkel
